Orrfújásról eszembejutván
Mostanában újra nindzsamaszkban kerékpározom, mert elméletileg melegebb levegőt lélegzem rajta keresztül és eltekintve az első fél perctől, csak és kizárólag szájon keresztül tudom kivitelezni, mivel az orrom akkor már nem működik, úgy tűnik, hogy mindenre érzékeny. Emellett persze vastag télikesztyű.
Nagyjából tíz perc és két kilométer után viszont elkezd elindulni egy kis takonyér az orromból, mely folyóvá duzzad és elkezd robogni a felső ajkam felé. Na ez az a pillanat, mikor szeretnék egy kézzel, vastag kesztyűben orrot fújni.
