nemi tomeg alakult ki a szobaban
A giant elkészült, képek és hirdetés itt. Természetesen, ha valaki innen szeretné elvinni, akkor kap valamennyi kedvezményt, esetleg némi ágyas, házi szőlőpálinkával egyetemben.
***fELSZERELTSÉG***
- Giant Escaper CroMo váz, 44 magas (17-17,5 col), enyhén döntött, SR Duotrack rugósvilla
- Scott ülés, integrált fejes nyeregcső, Giant kormány, Stucni, markolat, Scott kormányszarv
- STX, 3x7-es fékváltókar, Deore LX első és hátsó váltó, Promax Véfékek, új bovdenezés mindenhol
- Joytech tömített agyak, a hátsó kazettás, rozsdamentes küllők, Araya CV-7 duplafalú felnik, Semperit repedezett gumik
- sok szenvedés és szeretet
Egyebek a hirdetésben, pls reblogoljátok, hogy mihamarabb elmenjen és építhessen a következőt.
Hátezaubazmegau, 1990-es Specialized katalógus, S logós, Gorbacsov jellegű lény. Most hangosan nevetek.
mar csak a centrir van hatra es kesz a specialized. meg persze a beallitgatas. 1990-es Tange csoves vaz, hasonlo koru,bar kicsit ujabb XT-LX alkatreszekkel a nullarol ujjaepitve, persze vegtelen mennyisegu ido alatt.
Amugy elado,szoval, ha valakinek kene,akkor vanazapenz.
box full of joy
Nem tudom miért, de ezt így hirtelen. Múlt héten a saját 27 emlékére elmentem az Almássy téri szcientológiaközponthoz, ahol kicsit dőltek az emlékek. Egyreészt a régi Quakefényes időkből és akkor belegondoltam, hogy basszameg, már vagy tizenkét éve is ott voltam és kaptam ki mindenkitől, viszont már akkor is ment a wrez ezerrel. Ráadásul akkor volt először, hogy idegen helyen voltam éjszaka, mert egyszerűen hazatelefonáltam és mondtam, hogy szopó, mert elment az utolsó busz. Van előnye az autómentes családnak. Akkor voltam kábé tizennégyfél.
Később jöttek a Kispálok, a taraj meg a tarha, kábé 2001. lehet, abban, meg a következő évben nem nagyon volt olyan Kispál, amin ne lettem volna ott, végülis a saját büdzsére nézve ingyen volt, emellett meg berúgtam előtte és közben sem kifejezetten a józanság rózsaszín unikornisán ültem. Kifelé meg nem mentem egyedül.
Ez kétezerkettőben volt, emlékszem a kampányra, hajnalban találtam pár frissen ragasztott Csurka-Orbános SZDSZ-plakátot, melyből a garantált hajhullást reklámozó még mindig az érdi ajtóm dísze. Emellett a szokásos előtte szesztarha és berúgás, továbbá pénzszerzős kurzus ment, bent pedig megtaláltam valami kiscsajok, hogy ugyan van kapudrogjuk, csak skill nincs. Nekem sem kellett több, némi részvény ellenében megcsináltuk egy félreeső zugban, ráadásul mentolos EVE-be és elpattintottuk.
Aztán el koncert, mely hozta a szokott színvonalat, mint anno az összes Kispál. Most, kicsit részegen hallgatva rájöttem, hogy mindig a fülledtséget szerettem benne, azt, hogy az ivásra pillanatokon belül jön valami baszás. Az, hogy kivel, már mindegy, a lényeg, hogy a levegőben lóg a lába. Ennyi. Sikerült is összesmárolni valami hölggyel, ki akkori elképzeléseim (illetve inkább ismerősök beszámolója alapján) erősen top-of-the-line volt. Koncert után sétáltunk sokat és elinvitáltam szolid érdi palotánkba, mely anyám szerint csak reggeltől-estig tart nyitva.
Piroshetes, utána Etele tér és Volán haza. Megállótól kicsit séta, majd kussban benyit és még nagyobb kussban elindul befelé. Anyám jön, kiezmiezmihogymi, mondom hölgy, aki énekelte nekem a „gimme sheltert” és én megkönyörültem rajt. Anyám erre kijelentette, hogy nagyon lapos, itt meg kislányok laknak, akiknek az erkölcseire is vigyázni kell, szóval itt éjszaka nem aludhat senki. Figyelmeztettem kijelentése anakronisztikus mivoltára és az éppen kelő napra, de nem tágított véleménye mellől. Itt biza éjszaka van és erkölcsök. Búcsút intettem, kitöröltem a könnycseppet és elaludtam. Később kerestem a hölgyet, asszam ő is keresett még Borharapóban, de sosem láttam viszont.
